Lánczos Benkő Tímea vagyok
Lánczos Benkő Tímea vagyok
Édesanya, feleség, állandó kreatív nő. Az élet körforgásában egy örökmozgónak mondhatom magam, aki leginkább a mozgástól és a változástól fejlődik és töltődik.
A 20-as éveimet külföldön töltöttem, különböző országokban különböző kultúrák megismerésével. Ma már úgy érzem, ez egy igazán meghatározó és minden szempontból rendkívül építő pár év volt, ami a mai napig hatással van rám. Nem csak angolt tanítottam spanyoloknak Madridban, de személyi stylist is voltam Londonban, valamint a diplomámhoz híven is dolgoztam az idegenforgalomban.
A 30-as éveimben Feleséggé és Édesanyává váltam, ami a legcsodálatosabb dolog a világon, igazán teljessé formált engem. Azonban ezekben az években is, számomra fontos volt, hogy tevékeny maradjak.
Külföldi éveim után visszaköltöztem Pécsre – ahol a mai napig élek – majd elindítottam a saját vállalkozásomat. Hosszú évekig stílustanácsadóként tevékenykedtem, ahol sok magánembernek és cégnek is dolgoztam, míg egy nap az egyik cég a társtulajdonosom lett. Azóta a Pont Pécs nevű kis női ruha üzletet, közösen Notheisz Ivettel vezetjük.
Mindezek mellett, lett egy új kis vállalkozásom, ami még gyerekcipőben jár, de mostanában igazán terápiás jelleggel hat rám. Az lbt egyszeregy egy olyan hely, ahol a bennem zajló történések betűk formájában csapódnak le, és talán néha-néha lesznek pillanatok, amikor ezek Téged is emelni tudnak. Engem mindenesetre gyógyítanak, hiszen az egész élet a fejlődésről és a tanulásról szól. Állandóan azt kutatom, mivel lehetek még nagyobb egyensúlyban, mi által tudok töltődni. Ez hosszú évek önismereti eredménye, mire ezek a kis lapok megszülettek.
Az életben folyamatosan változik minden, mi magunk is, és hiszem, hogy a változás megélése tőlünk függ. A változás sok esetben tőlünk független, de az, hogy mi miként reagálunk rá, az már a sajátunk. Én szeretem ha változnak a dolgok körülöttem, ha az elején nem is hisszük vagy látszik, hogy jót hoz magával, idő után rájövünk, mégis minden úgy jó ahogy van. Nem szabad az életet túl komolyan venni, játszani kell folyamatosan,
